A "bolti" finomított étolajok gyártása

Kedves Látogató! 

Ön hallotta már, hogy a boltokban, áruházakban általánosan kapható "FINOMÍTOTT" étolajok gyártásakor az alábbi vegyi anyagokat használják? Ezek bizony mind érintkeznek az étolajjal a FINOMÍTÁS során:

Hexán - egy benzin komponens, tehát kőolajszármazék! Magyarországon a MOL Zrt. forgalmazza

Ezt oldószerként használják, hogy több étolajat lehessen kivonni a préselvényből. A részletek lentebb kerülnek bemutatásra. A hexán biztonsági adatlapján lévő adatokról itt tájékozódhat. Érdemes beleolvasni! 

Foszforsav, citromsav

Biztonsági adatlapjaikat itt és itt tudja megnyitni.

Marónátron

Biztonsági adatlapja itt olvasható.

Finomítást kizárólag a FINOMÍTOTT étolajoknál végeznek!

A következőkben egy SZAKIRODALOMBÓL (Kiss Béla: Olajnövények, növényolajgyártás - Mezőgazda kiadó 2006. - élelmiszeripari egyetemi tankönyv) vett idézetek segítségével mutatom be a finomított étolajok gyártását.

„Magyarországon az olajmagvak extrakciós feldolgozása az 1940-es években, a háborús kereslet hatására fejlődött ki.” Vagyis a megnövekedett igény miatt több étolajat kellett gyártani egységnyi alapanyagból, amelyhez segítségül hívták - és hívják ma is - a fenti vegyi anyagokat. A kipréselt magban ugyanis még benne marad az olajnak több mint egyötöde! Ennek a kioldásához használják MA IS a fent említett hexánt. „Ez a nagy maradékolaj-tartalom az extrakciót attraktívvá teszi, mivel az extrakció olajkihozatala jóval nagyobb, mint a csigapréseké” Mi is az extrakció? „Nagy olajtartalmú magvakból (pl. napraforgó, repce) sajtolással nyerik ki az olaj nagy részét (a kezdeti 45-50% olajtartalom 18-22%-ra csökken). A szilárd anyag megfelelő előkészítés után kerül az extraktorba. Az oldható komponensek kivonása után az oldószert visszanyerik a kilúgozott vázanyagból.” „Az étolajiparban korábban extrakciós benzint használtak oldószerként. Ez a kőolaj-feldolgozásnál kapott könnyű párlat, amelynek forrási intervalluma 60-100 C. A TERMÉKEKBEN MEGENGEDETT OLDÓSZERMARADÉK AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKBEN EGYRE CSÖKKENT.” Az utolsó mondathoz van egy felvetésem: Ki találja ki az aktuális értéket és miért?

Nézzük, mit ír még ez az egyetemi tankönyv! „Az extrakciós benzinben lévő nehéz komponensek (hosszú szénláncú szénhidrogének) eltávolítása viszont túl költséges, ezért az extrakcióhoz technikai hexánt használnak. A tiszta (analitikai) hexán lassabban oldja az olajat, mint a kereskedelmi keverék. A n-hexán az I. tűzveszélyességi fokozatba tartozik. Gőzei a levegővel robbanó elegyet képezhetnek. Emellett veszélyes levegőszennyező (ún. illékony szerves anyag, angol nevének rövidítéséből VOC). Másrészről az élelmiszerben, gyógyszerben maradó oldószer egészségkárosító hatású. Az étolajgyártásban a hexán az általánosan alkalmazott oldószer. Kedvezőtlen tulajdonságai (káros az egészségre és környezetre, robbanásveszélyes) miatt intenzíven kutatják a helyettesítési lehetőségeket. Sajnos a technológiai szempontból alkalmas oldószerek (pl. alkoholok) ma még gazdaságilag nem versenyképesek a hexánnal."

Mit ír a Wikipedia az extrakcióról (extrahálásról) és az oldószerként alkalmazott hexánról?Extrahálás: Szerves oldószerrel a préselvényből kioldják a maradék olajat. A leggyakrabban használt oldószer az általában csak „hexán”-nak nevezett, főként n-hexánból és metilpentánokból álló elegy” „Hexán: A benzin és olyan ragasztóanyagok alkotórészei, melyeket cipők, bőrök, és tetők ragasztásánál használnak. Oldószerként olajok extrakciójában, cipőtisztításban, bútor- és textilgyártásban alkalmazzák.”

Ennyit az extrakcióról. Menjünk át a finomítás további lépéseire. Egyes gyártók közzétett információi szerint a finomítási technológia a nyálkátlanítással folytatódik.

További idézetek a fentebb említett élelmiszeripari egyetemi tankönyvből: „A foszfatidok, a fehérje és szénhidráttartalmú anyagok, a növényi nyálkaanyagok, valamint a kolloid(ális) vegyületek az olaj tartósságát erősen csökkentik és elősegítik a hidrolitikus és oxidatív zsírbomlást. Ezek a finomítás szempontjából hátrányosak, mivel a finomítási veszteséget erősen megnövelik.” A nem hidralizálható foszfolipideket savakkal kell megbontani. Erre a célra sokféle sav javasolható. Kezdetben a sósavtól és a citromsavtól kezdve a salétrom-, kén- és foszfor-, valamint kénessavon át az oxálsavig, amelyet az egyszerűbb szennyvíz miatt használtak, szinte az összes savat kipróbálták. Ma főleg foszfor- vagy citromsavat használnak.” „Minthogy a foszfatidok fiziológiailag értékes anyagok és növelik a termékek tápértékét, így a jelenlétük a növényi olajokban rendkívül kívánatos. Azonban aggregációs instabilitásuk következtében a nyersolajok már rövid ideig való tároláskor elvesztik a bennük való oldódási képességüket és észlelhető üledéket, csapadékot képeznek, ami az olaj áru- és minőségének csökkenéséhez vezet. Azonkívül a foszfatidok rontják az olaj technológiai tulajdonságait, komoly nehézségeket okozva az ezt követő technológiai folyamatokban.”

Tehát ezeknek a természetes és fiziológiailag értékes anyagoknak az eltávolítása újabb profitot eredményez a gyártóknak, mellesleg az olaj eltarthatóságát növelik. Itt megjegyzem, hogy a legrövidebb minőségmegőrzési idő, melyet hidegen sajtolt olajokon láttam, az fél év volt. Nem gondolnám, hogy ez kevés lenne a fogyasztónak. Természetesen a finomított étolaj sokkal hosszabb ideig megőrzi a minőségét,  valamint teljesen íztelen és szagtalan a  szakirodalmakban leírt vegyi beavatkozások miatt.

A szakirodalom így folytatódik: „Ezután kis mennyiségű, erősen hígított marónátronoldatot adagolunk a korábban adagolt savfelesleg semlegesítése céljából.

A finomítás következő lépése a derítés. Nézzük, erről mit ír ez az egyetemi tankönyv!

„Az olajokat és zsírokat deríteni, fehéríteni kell, hogy a nemkívánatos színes anyagot eltávolíthassák. Részben azért, mert ezek a színes anyagok az összetételük alapján az olaj ízét negatívan befolyásolnák, másrészt a fogyasztó a színt zavarónak találná. Ezért az élvezhetőséget vagy az eladhatóságát korlátozná. Azonkívül a derítésnél leválasztott részecskék és vegyületek jelentős része, mindenekelőtt az oxidációt fokozó tulajdonságokkal rendelkezők, indukálják az olaj romlását. Derítéskor az olajat olyan felületaktív anyaggal hozzák érintkezésbe, amelyek a nemkívánatos összetevőket adszorbeálják. Az adszorbenst és az adszorbeált részecskéket leszűrik és az olaj a kívánt színnel hagyja el a berendezést.” Jó néhány ember fogyaszt hidegen sajtolt olajat és egyáltalán nem zavarja a színe, és az íze sem. Tényleg nem íztelen, mint a finomított olajok, de szerintem a paradicsomlé legyen paradicsom ízű, a napraforgó étolaj meg napraforgó ízű, hiszen ez így természetes. Az eltarthatóságról meg már fent írtam. Szerintem egy átlagembernek bőven elég ha fél évig jó az étolaj… Mivel is végzik a derítést?

„A nem aktivált derítőföldek ma már csak kicsiny szerepet játszanak. Az aktivált derítőföldek is természetes derítőföldek. A különbség csak annyi, hogy ezeket savas kezeléssel aktiválják (erősítik). Az Európában elsődlegesen használt derítőföldek a montmorillonit, az alumínium-hidroszilikát (SiO2 : Al2O3 ca. 4:1)”

Érdemes elovasni a hidegen sajtolt és a szűz étolajok gyártását a "GYÁRTÁS" menüpont alatt. Erről nem kellett könyvet írni, mert nagyon egyszerű.

Kevesen tudják, hogy a "szűz" és "extra szűz" étolajok gyártásánál a préseléskor hőhatással segítik a préselést, és az alapanyagon aprítást, vizezést is végezhetnek, hogy több olajat nyerjenek ki. Lásd a Magyar Élelmiszerkönyv ide vonatkozó részét! Ahol nincs ekkora hőhatás, az egyedül a hidegsajtolásos gyártási eljárás.

Egy idézet az Öngyógyító ember c. könyvből:

"Azzá leszel, amit eszel!" 
"Az élelmiszeripar termékekkel való manipulálására példának az 50-es években előállított növényi olajokat említhetjük. Olyan módszert fejlesztettek ki, amelynek során felforrósítás és erős vegyi anyagok segítségével préselték ki az olajat a különböző növényi magvakból. Az új, úgynevezett saláta- és főzőolajok szavatossága hónapokig tartott, hiszen elvonták belőlük azokat a zsírsavakat - a linolénsavat -, amelyek leghamarabb avasodnak meg. A gond az volt, hogy értékes olajokat veszítettek el, miközben megtartották a tápérték szempontjából értékteleneket vagy mérgezőket. Akkoriban még nem tudták, hogy a szervezetben a linolsavra és a linolénsavra szükség van, többek között a prosztaglandin nevű hormon előállításához. Erre az 1960-as években jöttek rá, az előbbi olajok forgalmazása azonban a mai napig is tart. Folyamatosan alkalmazzák őket a chipsek és az édességek előállításához, mert olcsóbbak, mint a valódi, természetes és egészséges olajok." "A linolsav és a linolénsav esszenciális zsírsavak, ami azt jelenti, hogy mi magunk nem vagyunk képesek előállításukra - nap mint nap ételeinkből kell őket beszerezni... E zsírsavak hiánya bőrbetegséget, a nemi szervek és a mellékvesék működészavarát, valamit a hormonteremlés csökkenését, és az agyi funkciók eltéréseit okozhatja. A linol- és a linolénsav a szervezetben gyógyhatású zsírsavvá alakul át: a linolsav omega 6, a linolénsav omega 3 zsírsavvá. Bebizonyosodott, hogy az omega 3 zsírsavak enyhítik a szervezet gyulladásos reakcióit, megelőzik a vérrögök kialakulását, és védenek a degeneratív betegségekkel szemben."

Érdekességképpen olvassa el az érintett hatóságok (OÉTI, MGSZH) étolaj-finomításról alkotott hivatalos álláspontját ebben a cikkben. Mindenki vonja le a saját következtetéseit...

Felhasznált irodalom:

Susanna Ehdin: Az öngyógyító ember 
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003.
113. és 115. oldal, Manipulált élelem c. fejezet

Kiss Béla: Olajnövények, növényolajgyártás - Mezőgazda kiadó 2006. -   élelmiszeripari egyetemi tankönyv





 

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ

Elfogadom